Érthető a kérdés felvetése: tekinthetjük-e ezt az egész világra kiterjedő katasztrófát a végidők jelének, azaz Jézus Krisztus visszajövetele előjelének? E kérdés megválaszolásához biblikus józanságra van szükség. Érdemes megfontolni néhány fontos tényt.
1) Mivel a vég nem történeti erők vagy fejlemények eredménye, ezért Krisztus jövetelének ideje kiszámíthatatlan. Csak annyit tudunk: „hirtelen” jön (Mk 13,36), ezért ébren kell várni, teljes készenlétben, imádkozással és vigyázással. Mindenféle számítgatás éppoly tévedés, mint a reménység feladása.
2) A „jelekkel” ne spekuláljunk. Háborúk, ínség, nyomorúság, járványok, katasztrófák az egyház üldözése stb.: mindezek általában jellemzik az emberiség történetét. Jellemzik nagyrészt még az egyház életét is a feltámadás és a paruzia közötti időben. Szinte törvényszerű a bűnös világ ellenállása az Isten által felkínált élettel szemben. Mondhatjuk tehát: a végidő mindenkor egyformán közel van. „itt az utolsó óra” (1Jn 2,18), már most aktuális.
3) Krisztus eljövetele előjeleként említi a Biblia az antikrisztust. A Bibliának azonban nincs egységes képe róla. Az antikrisztust hol egyénnek, hol kollektív jelenségnek tünteti fel; hol a tévtanító, hol tobzódó politikai hatalom képében jeleníti meg. Ennek tudatában óvakodjunk az antikrisztus nevet akár egyes történeti személyekre, akár történeti jelenségekre alkalmazni, noha tudhatjuk, az antikrisztus már most tevékeny. Antikrisztus lehet egyszerűen a Krisztus-ellenes erők történelmi tömörülése, summázódása, mely igen különböző módon és igen különböző helyeken mutatkozhat. A politikai, gazdasági élet démonizálódásában éppúgy, mint a vallásos életben. Tehát az antikrisztussal kapcsolatban is józanság kívántatik meg.
4) A Bibliában található történelmi vázlatok, melyek egyben próféciák is, az apokaliptika sajátos műfaji nyelvén közölnek olyan információkat, amelyek a történelem tendenciáját segítik megérteni és felismerni. Ezekkel azonban szintén óvatosan és szakszerűen kell bánni, sokan félremagyarázták már ezeket.
5) Érdemes arra felfigyelni, hogy korunkban egy különös változás megy végbe: a világ olyan értékeket tagad meg, amelyek a történelem folyamán keresztyén és nem keresztyén kultúrákban egyaránt egyértelműen értékek voltak. Ilyenek: nemzeti-kulturális keret, a család, az élet továbbadásának vállalása, a nemi identitás, az erkölcsi normák szükségessége, a közösségi érdek prioritása az egyéni érdekkel szemben. Ez tagadáshalmaz így együtt - történelmi léptékben mérve - előzmény nélküli új jelenség, amelynek következménye: az emberélet „gyökértelenedése”, az élet stabilitásának elvesztése. Bibliai képi megjelenítése: „vas és cserép keverékével ábrázolt lábszár” Nabukodonozor álombeli szobrán (Dán 2,31kk).
Én ezt a jelenséget látom a mi „időnk jelének”, ami a fenti prófécia összefüggésében a végidőt jellemzi! Inkább, mint a koronavírus járvány.
