A 42. Zsoltár megértéséhez szeretnék néhány, a Biblia által is rögzített háttér információt adni:
1) A zsoltár Kórah fiainak tanítása. 'Kórah fiai' ősi lévita család, amely a jeruzsálemi templomban (továbbiakban: Templom) az ének-zenei szolgálatot látták el.
2) Kórah fiai egy csodálatos Isten-tapasztalaton mentek keresztül Josafát, júdai király idejében a harcmezőn, amelyről 2Krón 20. fejezetében olvashatunk részletesen. A leírásból egy részlet:
"A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék. () És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az Úr ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a Móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek. Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő. () Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az Úr ellenségeik fölött. Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az Úr házához." (2Krón 20,19. 22-23. 27-28)
3) Történelmi fordulat és következménye a Templomi kultuszra:
Josafát júdai király idején az északi országrész (Izrael) uralkodója Aháb volt. Aháb a pogány (Tiruszi) király leányát, Jezabelt vette feleségül. Az erőszakos királyné Izraelben (északon) - férjét is leuralva – elterjesztette Baál kultuszát. (lásd.: Illés-történetek). A Déli országrészben Josafát halála után fia Jótám lett a király, aki feleségül vette Aháb és Jezabel gyermekét, Atalját. Ezzel a Baál kultusz a déli országrészben, Judában, Jeruzsálemben is elterjedt. Ataljá, anyjához, Jezabelhez hasonlóan erőszakosan elkötelezett volt a Baál vallás meghonosításában. Gyilkosságoktól sem riadt vissza. A Templomban, az egyetlen legitim kultuszhelyen, Baál istentiszteletet honosított meg, a templom kincseit Baál kultuszára fordította. A papokat és a lévitákat a templomtól messzire elüldözte; északra a Hermon hegyhez, a Jordán forrásvidékéhez. Itt volt a Baál-kultusznak ősi centruma. Az internálás valószínűleg az „átnevelés” célját is szolgálta volna. Ilyen helyzetbe kerültek Kórah fiai is, akik átélték korábban Jahve csodás szabadítását. Most a Baál-hívek cinikus megnyilvánulásait kellett elszenvedniük minden nap.
4) A zsoltáros lelki állapota
A zsoltáros (Kórah fiai) Isten ügyéért aggódik. Számára az a legfontosabb, arra vágyódik, arra szomjazik, hogy az Úr vonuljon vissza a Templomba, hogy ott újra találkozni lehessen Vele, s ahol úgy zenghet majd a dicsőítő ének az ajkokon, mint a régi szép időkben. Ezt az életérzést tükrözi a 42. Zsoltár
Egy személyes kérdés: Te mit tennél, ha, például azt kellene megélned, hogy muzulmánok elfoglalnák a templomokat, gyülekezeti helyeket, és téged valahol idegen földön gúnyolnának nap, mint nap Krisztus-hited miatt? Azt tennéd amit Kórah fiai? A legjobbat? Ők a legjobbat tették: kiöntötték szívüket az Úr előtt, bíztak Isten szabadításában, vágyódtak a Templomban /templomi közösségben/ megjelenő Isten után. Ezért imádkoznak. Ez nem Istentől távolító csüggedés, hanem a hitnek "szép és nemes harca"
Károli Gáspár ezt a címet adta a 42. Zsoltárnak: "A szent hely után való óhajtozás idegen földön"
42. Zsoltár
1) [A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.]
2) Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!
3) Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
4) Éjjel és nappal könnyhullatásom volt a kenyerem, mikor mindennap azt mondták nekem: Hol van a te Istened?
5) Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem: milyen nagy csoportban vonultam azelőtt, és milyen hangos ujjongással és hálaadással vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.
6) Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
7) Istenem, elcsügged bennem a lelkem, azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
8) Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.
9) Nappal kegyelmét küldte hozzám az ÚR, éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.
10) Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt?
11) Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze, amikor szorongatóim gyaláznak engem, és naponként azt mondják nekem: Hol van a te Istened?
12) Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!
