Jób 19,25-26 szerint Jób arról a reménységéről tett hitvallást, hogy Megváltója végül (az emberi történeti idő lezárásaként) /acharón, achar/ őt is fel fogja támasztani.
Jn 6,39-44 szerint Jézus a zsidókkal folytatott vitabeszédében nyomatékosítja (3-szor mondja), hogy az övéit feltámasztja, mégpedig az utolsó napon (eszkhaté hémera)
Jn 11,24 szerint Márta így vall Lázár sorsáról: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon (eszkhaté hémera).”
Konklúzió:
Az a nap, amelyen feltámadnak a Krisztusban elhunytak és elváltoznak a Krisztusban hívő élők, és amelyen a két csoport együtt elragadtatik Krisztussal, az az utolsó nap lesz! Nem lesz több „nap” az emberiség számára. Ez azt jelenti, hogy az akkor élő gonoszok meghalnak, és a földön nem lesz emberi élet, emberi történelem.
Ha tehát Jézus Krisztus visszajövetelét követően - a még nem újjáteremtett földön - történelmi folyamatokat képzel el valaki, az Jézus kijelentésével ellentétesen gondolkodik. Az ilyen próbálkozás a próféciák és az apokaliptikus képek spekulatív értelmezésének és összemosásának tekintendő, és mögötte nagyrészt a zsidóknak (Izraelnek) az egyháztól /Krisztus Testétől/ független, „különutas” üdvözítésének gondolata áll. Ez szintén nem egyeztethető össze az Újszövetség tanításával.
