Hitvallásomat kizárólag a Szentírásra alapozom (Sola Scriptura). Szentírásként az Ószövetség 39, és az Újszövetség 27 könyvéből álló kánonját fogadom el. Hiszem, hogy a Szentírás Isten ihletésén alapuló, tévedhetetlen, és eredeti formájában hibátlan mű.
Hitvallásomat nem tekintem lezártnak. Amennyiben az igazság megismerésében mélyebb megértésre jutok, változtatok rajta. Igemagyarázatom során figyelembe veszem a tudományos igényű keresztyén bibliakutatás bizonyított eredményeit. Szentírás-értelmezésemet jellemzi egyrészt a Kijelentés történeti jellegének érvényesítése, másfelől a Krisztus-központú szemlélet.
Keresztyén örökségként fogadom el és vallom magaménak is a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást, mint a bibliai kinyilatkoztatás lényegének ősi, egyetemes, helyes, tömör és rendszerező megfogalmazását, amihez egyértelmesítő szándékkal néhány kiegészítő megjegyzést teszek:
|
1) Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, a menny és föld, minden látható és láthatatlan Teremtőjében; 2) és az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istenből, világosság a világosságból, valóságos Isten a valóságos Istenből; született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, s általa lett minden; aki értünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, s a Szentlélektől Szűz Máriában testet öltött és emberré lett; értünk keresztre is feszíttetett Poncius Pilátus alatt, szenvedett és eltemettetett; harmadnapon feltámadt az írások szerint és fölment a mennybe; ott ül az Atya jobbján; és ismét eljön dicsőségben, hogy megítélje az élőket és a holtakat, s uralkodásának nem lesz vége; 3) és a Szentlélekben, aki Úr és megelevenít, aki az Atyától és a Fiútól jön, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták. által szólt. 4) Hiszem az egy, szent, egyetemes-keresztyén és apostoli egyházat. 5) Vallom az egyszeri keresztséget a bűnök bocsánatára, várom a halottak feltámadását és az életet az eljövendő világban. Ámen. |
Kiegészítő megjegyzések
ad1. „egy Istenben” - egy háromszemélyes Istenben – a Szentháromság Istenben. A három Isten-személy tökéletes akarati egységet és szeretetközösséget alkot; egymással mellérendelt viszonyban állnak, azonos jellemmel és képességekkel.
Vallom, hogy az ószövetségi kijelentés szintjén a szentháromsági gondolat még nincs kibontva. Jézus nyilatkoztatta ki azt, és az ősegyház megértve, továbbadta.
ad2. „üdvösségünkért” – Hiszem, hogy az ember – Istennek való engedetlensége miatt - a bűn hatalmába került, Istentől elidegenedett, és fogantatásakor a bűn által legyengített emberi természetet veszi fel; élete során kiszolgáltatva a bűn hatalmának, sokféle nyomorúságnak és a halálnak. Ebből az elveszett (kárhozatos) állapotából egyedül Isten (ingyen) kegyelméből (Sola gratia), egyedül Jézus Krisztus megváltó műve által (Solus Christus), kizárólag hit által (Sola fide) szabadulhat meg.
ad3. „Szentlélekben” - Aki az egyházat Krisztus Testeként egységbe foglalja és kegyelmi ajándékokkal gazdagítja, építi; és az egyes embert az üdvösség útján, annak rendje szerint megtartja és vezeti.
ad4. „egyházat” – Hiszem, hogy van Istennek minden időn és téren átívelően elhívott népe, amelyet egyetlen ember sem láthat, amelyre a négy attribútum (egy-ség és egység, szentség, egyetemesség, apostoliság) maradéktalanul jellemző. Minden empirikus keresztyén egyház (gyülekezet) küldetésének és szolgálatának olyannak kell lenni, hogy jelet adjon az egy „láthatatlan egyházról”.
ad5a. „keresztséget” – amely által az ember a Krisztusban nyert új életéről, és a Vele való közösségéről tesz vizuális hitvalló bizonyságot. Csak hitbeli felelősséget vállalni képes egyén részesíthető a keresztség szentségében.
ad5b. „halottak feltámadását”...”életet az eljövendő világban” - Vallom, hogy a keresztyén reménység (váradalom) tartalma a holtak feltámasztása; és az élet az eljövendő világban. A reménység alapja: Jézus Krisztus feltámadása. Hiszem, hogy reménységünk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével teljesedik be. A paruzia időpontjának ismerete csak Istennél van meg, embernek nem lehet birtokában.
Az emberi lény
Vallom, hogy Isten az embert - a természet részeként - különös bánásmóddal teremtette meg azzal a céllal, hogy felelős gazdája legyen a földi világnak. Azzal a képességgel alkotta meg, hogy nemcsak embertársával, de a Teremtőjével is közösséget alkothasson (istenképűség). Az ember testi-, lelki-, szellemi funkciókkal rendelkező lény, aki szubsztanciális értelemben szétválaszthatatlan egységet képez. Állapota hármas: 1) élő, - ez azt jelenti, hogy Isten éltető lehelete által fizikai-, lelki-, szellemi aktivitással rendelkezik; 2. halott, - ez azt jelenti, hogy Isten éltető lehelete nélkül teljesen (fizikailag, lelkileg, szellemileg) passzív (metaforikusan: „alszik”). 3) Feltámasztott, - ez azt jelenti, hogy a halott ember - Isten hatalma által - önazonos tudattal életre kel (metaforikusan: „ébred”).
Az úrvacsora
Hiszem, hogy Jézus Krisztus parancsa szerint hittel gyakorolt úrvacsora a keresztyén élet nélkülözhetetlen eleme, Isten áldásának különös eszköze. Hiszem, hogy több mint emlékezés; vizuális hirdetése is Jézus helyettes kiengesztelő halálának és az erre alapuló új szövetségnek, mind a látható mind a láthatatlan világ előtt. A sokat vitatott "ez az…" az ótestamentumi páska-teológia formanyelvéből származik. "Érvényes" valóságról van szó: a kenyér és a bor, Jézus teste és véreként "érvényesek Isten előtt". Nem ragadhatók meg sem materialisztikus, sem spiritualisztikus kategóriákkal.
----------------------------------------------------------------------
Egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria!
