Számos keresztyén a koronavírus világjárványt Jézus Krisztus visszajövetele biztos előjelének tekinti. Kapcsolódva korábbi írásaimhoz, hadd hozzak ezzel kapcsolatban ide még néhány gondolatot.
1) A hivatkozási alapnak leggyakrabban Jézus un. nagy apokaliptikus beszédét (Mt. 24. és párh.) szokták említeni. Ez a beszéd a tanítványok feltett kérdései válaszaként hangzik el, és jórészt a templom és a zsidó nép sorsával kapcsolatos. A próféciának ez vonatkozása beteljesedett a Titusz vezette római seregek pusztítása által iu. 70-ben, s a zsidó nép nemzeti önállósága megszűnt. Nem könnyű azonban „szétszálazni” a próféciát, azaz elkülöníteni az azóta már beteljesedett történeti eseményre vonatkozó kijelentéseket, a végidőkre vonatkozó kijelentésektől. Ez a tanítványoknak ill. az ősegyháznak sem sikerült, mert Jézus visszajövetelét saját életükre várták. (később Pál igazítja helyre a thesszalonikaiakat e kérdésben, s Jézus visszajövetelének előjeleként spirituális tényezőket sorol fel ( 2,1-12)). Annyi bizonyos, hogy Jézus említést tesz a fizikai katasztrófákról is, de alapjában véve az utolsó idők jellemzésében nem a fizikai tragédiák (természeti katasztrófa, éhínség, járvány) adják a hangsúlyt, hanem a szellemi-morális vonatkozások: Hamis próféták, hamis krisztusok fellépése, hamis megváltás-tanok, istentelenség elterjedése, démoni erők megnyilvánulása; valamint mindezeknek következménye, a megromlott erkölcsiség (pld. gyűlölet). 2Tim. 3,1-5 -ben is spirituális-morális listát olvasunk az utolsó idők jellemzéseként.
2) Rm 8,20-22 szakaszban Pál apostol arról tanít, hogy az emberi bűn hatása a teremtett világra, a természetre is, - mint következmény - kihat. Az istentelenség a bűnt, a bűn pedig fizikai katasztrófákat is előhívja. Pusztít és elvadít. Ok-okozati összefüggésről van szó. Az istentelenség és a bűn miatt szenved a teremtett világ, és várja a megszabadulást. Reménysége, hogy Krisztusban megoldást nyert a bűn-kérdés, így egy új (megújult) emberiség lesz a föld (a teremtett világ) immár felelős gazdája, ezért maga is felszabadul, maga is megújul. Reménykedik: gyötrődései elmúlnak, úgy, amint ahogyan a vajúdó asszony fájdalmai is. A hatásláncot ismerve, én úgy gondolom a keresztyén ember figyelmének nem a fizikai jelenségeken kell meg- és fennakadnia, hanem elsősorban a mögöttes spirituális-morális jeleket kell időben észlelnie.
3) Jézus egyszer (Mt. 16,3) expressis verbis (szószerint) beszél az idők jeleiről. Mit ért Ő az „Idők jelei” alatt? Ezt mondja: „Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” A szövegösszefüggés alapján állíthatjuk, hogy Jézus itt spirituális jelekre utal. Nevezetesen: a farizeusok nem ismerték fel Jézusban a messiást, az Isten Fiát, az Ő eljövetelével beálló új üdvtörténeti korszakot.
Konklúzió:
Bennünk, keresztyénekben erősen kell élnie a vágyakozó reménységnek Jézus Krisztus eljövetelét illetően. A megígért új világban gyönyörűséges az élet. Ám azt is látnunk kell, ha a történelem fizikai tragédiáira mindig „világvégét” kiáltunk, s az nem valósul meg, - mint már oly sokszor megtörtént -, nos ez csalódást, szkepszist vált ki, a hitben gyengébbekben a reménységet tompítja, s a világ pedig jót mulat rajtunk. Ezért hát mi fókuszáljunk - a fizikai jelenségek helyett -, a biztosabb tájékoztatást jelentő szellemi-morális jelenségekre!
