Mindig elcsodálkozom azon, hogy önmagukat keresztyéneknek valló neves vagy nem ismert emberek egyaránt, milyen gyilkos gyűlölettel képesek beszélni és írni - nyilván gondolkodni is - a jelenleg regnáló kormányról, s különösen a miniszterelnökről. Itt én nem a politikai álláspontjukat kívánom értékelni vagy minősíteni, hanem arról az identitás zavarról, arról a belső ellentmondásról szeretnék szólni, amiről az ilyen viselkedés rikítóan árulkodik.
Az egyház társadalmi tanításának egy kicsi szeletét érintem, azt a szegmenset, amely a keresztyén embernek a felsőbb hatalmakhoz való viszonyulásáról szól. Néhány bibliai idézettel tudom a legplasztikusabban kifejezni, megértetni az ellentmondás lényegét. Az alábbi igei gondolatok félre nem érthetően leplezik le azt, hogy az ilyen gyűlölködő személyeknél beteges mértékű hipokratikus (képmutató, álszenteskedő) személyiségzavar áll fenn.
Pál apostol szavai:
„Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. A felsőbbség nem arra való, hogy a jótettől ijesszen el, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? Tedd a jót és megdicsér: Mert az Isten eszköze a javadra. De ha gonoszságot művelsz, rettegj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse. Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is.” (Róm 13,1-5)
Péter apostol szavai:
„Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát.” (1Pét 2,13-15)
"Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt." (1Pét 2,17)
