János evangéliuma 15. fejezetében egy gyönyörű képes beszédet olvasunk. Jézus arról tanítja tanítványait, hogy milyen az a kapcsolat, amely Őt és követőit összeköti. A beszédben a mennyei Atya is megjelenik, mint aki részt vesz ennek a kapcsolatnak megvalósulásában és kibontakoztatásában.
Jézus üzenetének megértéséhez feltétlenül ismernünk kell azt a prófétai harci beszédet (És. 5. fejezet), amelynek kontrasztjaként fogalmazza meg Jézus a maga mondanivalóját. Az evangéliumi szöveg tanúsága szerint, Jézus mondanivalójában polemikus vonást fedezhetünk fel, melyről egyetlen szó árulkodik: „igaz(i)” (aléthiné-gör). Ezzel a jelzővel azt fejezi ki, hogy létezik „hamis” is. Az igaz(i), azaz ízletes gyümölcsöt termő szőlőről beszél részletesen, s ezzel szembe állítja a hallgatóság előtt ismert, részletezésre nem szoruló ószövetségi szakaszt, És. 5. fejezetét. Itt a próféta ajka által maga Isten beszél Izraelről úgy, mint amely hamis (nem igaz), azaz ehetetlen, elvadult szőlő. Az ószövetségi igeszakasz leírja, hogy Izrael, mint az Úr szőlője annak ellenére, hogy a Gazda mindent megtett a jó és bő termés érdekében, mégis érthetetlenül, természetellenesen elvadult. A prófétai szó élénk színekkel ecseteli az elvadult szőlő sorsát: a Gazda magára fogja hagyni Izraelt, az pedig elpusztul.
Jézusnak ez a beszéde olyan, mint egy spirituális végrendelet. Nemcsak azért, mert földi életének végső szakaszán mondta el, közvetlenül a szenvedéstörténet előtt, hanem azért is, mert látta azt a nagy kihívást, amely a kereszten történő „gyalázatos” halála nyomán a tanítványokban ébred. A kihívás ez: megmaradnak-e Jézus (ígéretei) mellett, vagy visszasorolnak Izrael vallásos közösségébe. Dönteni kell: megbotránkoznak benne, vagy hűek maradnak hozzá. Megmaradnak-e benne azok a szőlővesszők, akik a „hamis tőről” az „igazi tőbe” oltattak Jézus igazsága által. Az Újszövetség ezt az „átoltást” néhány konkrét esettel illusztrálja is: Pünkösdkor 3000 férfiről olvasunk, s már ott van a mintegy 120 fő. Azután részletes tudósításban kapjuk Pál apostol „átoltatásának” történetét a vad szőlőtőről az igaziba. Ehhez kapcsolódik a pogányok átoltatása a maguk vad tövéről az igaziba.
Ésaiás próféta által meghirdetett ítéletet, amely Izraelre vár, maga Jézus is megerősíti: „Bizony mondom néktek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mt. 24,2b) Ez teljesedet be Kr. u.70-ben, amikor a templomot földig rombolta Titus serege és Izrael nemzeti léte megszűnt.
A kérdés a mai keresztyén egyházak, gyülekezetek tagjai felé is hangzik: gyümölcseink minősége miről tanúskodik? Ha nem ehető, akkor nem Jézusból táplálkozunk. Akkor rajonghat valaki egy közösségért, akkor magáévá teheti az adott közösség dogmatikáját, akkor beállhat akár több évszázados vallási tradícióba, s ha felmenői között sok derék keresztyént tarthat is számon, rajonghat a múlt és jelen nagy hithősein, tekintélyein vagy gyönyörködhet a keresztyén kultúra remek alkotásain, mindezek semmit sem érnek. Élete fanyart fog teremni. És ezt még a világ is észreveszi.
Jézus üzenetének megértése érdekében egy kérdést még meg kell válaszolnunk: miért éppen szőlővel példázza az igazi kapcsolat mibenlétét? Hiszen számtalan más tiszteletben álló növénnyel is példázhatná azt; például fügefával, olajfával, gránátalmafával vagy pálmafával. Mi az a szőlő természetében, amely egyedivé teszi, amely megkülönbözteti minden más fától? Ezékiel próféta (15,1-5) ajkán keresztül maga az Úr adja meg a választ: egyedül a szőlő az a fa, amely a gyümölcsén kívül semmilyen más érteket nem képvisel. És valóban! Nem használható az asztalosiparban; nem faragható belőle karó; árnyékot nem ad az embernek; madarak sem raknak fészket rá; esztétikuma nincs; önállóan meg sem áll, ki kell támasztani; fűteni sem lehet vele. Ez az a fa, amely, ha kifejezetten és kizárólag csak gyümölcstermésre rendeltetett. Ha e téren kudarcot vall, akkor szemétként tűzre kell vetni és eltakarítani. Mit mond ez nekünk? Ilyen Jézus természete. Ő csak és kizárólag azért élt, hogy megteremje az Atyának tetsző gyümölcsöt. Micsoda gyümölcsöt! Az emberiség megváltását! Ezen kívül semmilyen más célra nem rendelte életét. Neki csak egyetlen ügye volt. Tanítványai is csak ezzel a természettel (tudattal) képesek Benne maradni és gyümölcsöt teremni. Légy hát Te is egy-ügyű!
