Jézusnak a szinoptikus evangéliumokban rögzített példázatai közül jó néhány különleges szerepet töltött be abban az antagonisztikus szellemi erőtérben, amelyet a korabeli zsidóság és Jézus eltérő hitvilága (istenképe) egymásnak feszülése hozott létre. E példázatok ott és akkor valóságos „harci beszédekké” lettek. Különösen akkor domborodik ki szemeink előtt ez a küzdelem, ha sikerül megtalálnunk a rabbinikus irodalomban kutatva az egyes jézusi példázatok kontraverzióját. Ennek a kutatásnak nemcsak szellemtörténeti és irodalomtörténeti hozadéka van, hanem azért is fontos, mert segít minket Jézus példázatokba ágyazott üzeneteinek mélyebb megértésére. (Jézus példázatainak szövegét - ismertnek feltételezve - nem illesztettem be, hiszen azok kikereshetők és kikeresendők a Bibliából).
A gazdag és Lázár példázata (Lk. 16,19-31)
Az kétségtelen, hogy nem Jézus alkotta a történetet, hiszen éppen az a célja, hogy a hallgatói körében már eleve benne élő képzeteket használjon fel a maga sajátos üzenete szemléltetésére.
Egy Kr.e. 331-ből származó ősi egyiptomi mese, amely Kr.u. I. századi kéziratban maradt fenn, elbeszéli Si Osiris és apja Seton Chaemwese holtak birodalmába való utazását. A történet az alábbi szavakkal zárul:
„Aki a földön jó, ahhoz jók lesznek a holtak birodalmában is, de aki a földön gonosz, ahhoz ott is gonoszok lesznek.”
Az alexandriai zsidók hozták ezt az elbeszélést Palesztinába és többféle átdolgozáson ment át. Közkedveltté vált, mint a szegény írástudó és a gazdag vámszedő Bar Majan története, amelyet a palesztinai Talmud őrzött meg számunkra. Ebben az írástudót kíséret nélkül temették el, a vámszedőt viszont nagy pompával.
„Bar Majan, a gazdag vámszedő meghalt, és fényes temetést kapott. Az egész városban letették a munkát, mert mindenki el akarta kísérni az utolsó útjára. Ugyanakkor meghalt egy jámbor írástudó és senki sem vette tudomásul temetését. Isten hogy lehet oly igazságtalan, hogy ezt megengedte? A válasz így hangzik: Bar Majan távol állt attól, hogy jámbor életet folytasson, de egyetlenegyszer véghezvitt egy jó cselekedetet és közben hirtelen meghalt. Mivel a halál órája a döntő, már nem tudja jótettét gonosz tettekkel érvényteleníteni, kellett, hogy Isten megjutalmazza és ez nagyszerű temetés útján történt. Mi volt Bar Majan jótette? Lakomát rendezett a tanácsosok számára, de nem jöttek el. Ekkor úgy rendelkezett, hogy jöjjenek a szegények és egyenek, hogy az étel meg ne romoljon.”
A történet vége: A szegény írástudónak egy munkatársa álmában láthatta, hogyan alakul a két férfi sorsa a túlvilágon:
„Néhány nappal később az írástudó látta kollegáját paradicsomi szépségű kertben, melyen források vize folyt át. És Bar Majant is látta, amint egy folyó partján állt és a vizet el akarta érni, de nem tudta”.
Lk. 16,14-15 szerint Jézus, az emberek előtt önmagukat igaznak tartó, pénzsóvár farizeusok felé szól a példázattal, amelyben a legélesebben leplezi le a farizeusi „teológia” Isten előtt utálatos, kárhozatba vivő voltát. Ez a hamis teológia az un. viszonzástanra épült: Isten már a földi sorsokban is az ítéletét tárja fel: A gazdag azért gazdag, mert igaz, mert igaz voltáért Isten megajándékozta a gazdagsággal; Lázár pedig azért nyomorult, mert ő bűnös, s bűnös voltáért Isten a nyomorúsággal bünteti. Ez a teológia magyarázza meg, és a gazdag ember szemében igazolja is érzéketlen közönyét a szenvedő embertársával szemben. Ez a hamis teológia ássa meg az áthidalhatatlan szakadékot a két ember közé. Az áthidalhatatlan szakadék, amit a gazdag munkált ki életében a hamis teológiája nyomán, a példázat szerint az ítéletben is megmarad, de a gazdag számára tragikus módon: a „státuszok” ugyanis felcserélődnek. A gazdagot megcsalta teológiája!
Vajon Jézus hallgatóinak sorsa hasonlóan tragikus lesz-e? Fel tudnak-e hagyni ezzel a teológiával és következményével: az emberek kirekesztésével? Ez élet-halál kérdés!!
