Jézusnak a szinoptikus evangéliumokban rögzített példázatai közül jó néhány különleges szerepet töltött be abban az antagonisztikus szellemi erőtérben, amelyet a korabeli zsidóság és Jézus eltérő hitvilága (istenképe) egymásnak feszülése hozott létre. E példázatok ott és akkor valóságos „harci beszédekké” lettek. Különösen akkor domborodik ki szemeink előtt ez a küzdelem, ha sikerül megtalálnunk a rabbinikus irodalomban kutatva az egyes jézusi példázatok kontraverzióját. Ennek a kutatásnak nemcsak szellemtörténeti és irodalomtörténeti hozadéka van, hanem azért is fontos, mert segít minket Jézus példázatokba ágyazott üzeneteinek mélyebb megértésére. (Jézus példázatainak szövegét - ismertnek feltételezve - nem illesztettem be, hiszen azok kikereshetők és kikeresendők a Bibliából).
A jóságos szőlősgazda példázata (Mt. 20,1-16)
A tisztaság és egyszerűség, mellyel ez a példázat az örömhírt juttatja kifejezésre, különösen szembetűnő, ha a párhuzamos rabbinikus történettel hasonlítjuk össze, mely a jeruzsálemi Talmudban maradt ránk:
"I.u. 323-ban meghalt fiatalon egy kiváló tudós Rabbi Bun bar Hijja, ugyanazon a napon, amikor a róla elnevezett fia született. Egykori tanítói és későbbi kollegái összegyülekeztek, hogy a végtisztességet megadják neki. Közülük az egyik, Rabbi Zera tartotta a gyászbeszédet, melynek bevezetésében a következő példázatot mondta el:
Az a helyzet, mint amikor egy király sok munkást fogadott. A munkakezdés után két óra leteltével ellenőrizte a munkásokat. Ekkor látta, hogy közülük egy szorgalmával és ügyességével kitűnt a többiek közül. Kezén fogta és egész estig fel-alájárt vele. Amikor eljöttek a munkások, hogy felvegyék bérüket, ez a munkás ugyanannyit kapott, mint a többiek mind. Ekkor zúgolódtak és azt mondták: mi egész nap dolgoztunk és ez csak két órát és mégis kifizetted neki a teljes bért! A király így válaszolt: Nem követtem el igazságtalanságot; ez a munkás két óra alatt többet teljesített, mint ti egész napon át.
Ugyanígy, - fejeződött be a gyászbeszéd - Rabbi Bun bar Hijja életének ifjú 28 évében többet teljesített, mint bármely megőszült írástudó 100 év alatt. Isten ezért fogta kézen és vitte magához ily rövid munkaidő után."
Az elbeszélés menete mindkét fogalmazásnál egyezik, csak egy helyen van mélyreható különbség. A rabbinikus fogalmazás szerint az a munkás, aki rövid ideig dolgozott, többet teljesített, mint más mindenki, tehát a teljes bért megérdemelte, és a példázat célja: ügyességének dicsérete volt. Viszont Jézus példázatában nem tudnak érdemeket felmutatni azok, akik utoljára álltak munkába, ami őket a teljes bér felvételére jogosítaná; kizárólag a házigazda jóságának köszönhetik, hogy mégis megkapták. Ezen a látszólag csekély különbségen két világ válik szét: ott érdem, itt kegyelem.
