Hiszem, hogy a Biblia minden irata, azon belül minden szakasza a hit megvallásaként született Istentől ihletett emberek által. Vallom, hogy a Biblia mindenekelőtt Istenről akar bizonyságot tenni, másodsorban az emberről (hit-erkölcsi nézőpontból) és csak harmadsorban a fizikai világról. Ez igaz a teremtésleírásra is. A kérdés tehát az, hogy mit mond a teremtésleírás (I.Móz.1. és 2. fejezet) arról az Istenről, aki a szemünk elé táruló látható és nem látható világ teremtője. Ki Ő és milyen Ő? Mi a célja a teremtéssel, benne az emberrel? Fontos azonban azt is figyelembe venni, hogy nem csak a Mózes első könyve beszél a teremtő Istenről és teremtésről, hanem a Biblia egyéb iratai is (Jób könyve, Zsoltárok). Ezért szükséges, hogy valamennyi „forrást” figyelembe vegyük; csak így lehet helyes a megértésünk. Mivel pedig a Biblia az ember értelméhez nagyon gyakran úgy jön közel, hogy az Istent antropomorf módon ábrázolja (pl. a Teremtőt: kézművesként, fazekasként), ezért az antropomorf ábrázolási elemek léte nem zárhatók ki önkényesen a Genezis leírásából sem. Azt is figyelembe kell venni, hogy a teremtésleírás az ókori héber kultúrában született, s ebben az időfogalom is egészen más, mint a mi kultúránkban. Itt röviden csak annyit mondanék: semmi esetre sem az „óra számlapjával és mutatójával” leírható fogalomról van szó.
A bibliai teremtésleírás vallja, hogy a világ az egyetlen Isten szabad teremtő akaratából könnyedén (ellenerő nélkül) állt elő, mégpedig az (emberi) élet hordozására alkalmas rendként. A rend eszméje a határvonalak meghúzásával biztosított. Polemikus hangsúllyal száll a pogány mitológiai elképzelésekkel és hiedelmekkel, amelyek egészen más istenképet tárnak az ember elé. De szembe száll a világnézeti evolúcióval is. Műfaját tekintve a leírás a keleti költészethez áll közel, ezért nem kíván a természettudomány eredményeinek sem cáfolata sem igazolása lenni. Továbbá a természettudomány igazolására sem tart igényt. Isten nem szorul emberi igazolásra. A keresztyénség, történelme során ott követett el hibát, hogy Mózes I. könyvének nyitó fejezeteit természettudományos(nak tűnő) hipotézisek területére űzte, s az Isten személyéről és jelleméről szóló költői kinyilatkoztatás helyett, a fizikai világ "gyártástechnológiai" leírását kereste aban.
(Képzeljük el, mi történne akkor, ha például a költészetet a történettudomány, vagy a jog területére űznénk? Minden költő hazug, buta félrevezetővé válna. Pl. Ady, aki azt írja: „Dózsa György unokája vagyok én” - pedig nem az.)
Szóval röviden: Hiszek a mindenható teremtő Istenben, aki tervszerűen és célszerűen teremtett mindent. Nem kényszer alatt, nem kapkodva és nem lustán, hanem úgy, mint aki megfontolt volt az előkészítés, a formázás, és a díszítés (Éden) "fázisában" is, aki örömét lelte a kész teremtésben. Mindezt az emberért tette, akit - mint szeretetének tárgyát - társnak hívott meg.
Ami a teremtés időiségét illeti:
6 nap munka, a 7. nap pihenés/ünnep/, meggyőződésem szerint antropomorfizmus: egyfelől a fenntartható emberi élet, tapasztalat által igazolt ritmusa. Másfelől: egy korabeli fazekas körülbelül ennyi idő alatt készített el egy igényes munkát.
Aki a teremtés időtartamát 6X24 órában, vagy bármely egyéb konkrét időtartamban meghatározhatónak tartja, azzal én nem tudok egyetérteni. Nem hihetem ezt, mert ilyen fundamentalizmus talajára tévedve azt is kellene hinnem például, hogy Jézus a mennyben 7 szarvú, 7 szemű, halálos sebet magán viselő bárányként van jelen. Én pedig úgy gondolom, hogy Jézus a praeegzisztens Emberfia = mennyei „Isten-ember”-ként van jelen.
