A korszellem megítélése meglehetősen szubjektív. Ennek oka az, hogy az ember élete mind időben, mind térben korlátozott. Még a közvélemény kutatások sem garantálják az objektív értékelést, hiszen sokfélék vagyunk. Igaz a mondás: „a megtett út tesz egyedivé”. Ugyanazt a dolgot szinte annyiféleképpen éljük meg, ahányan vagyunk.
Nekünk, keresztyéneknek megkönnyíti dolgunkat az a tény, hogy az Isten kijelentése perspektívát nyit az egész emberi történetre. Mélyrehatóan feltárja az ok-okozati összefüggéseket és mozgató rugókat. Érdemes tehát figyelmünket a szubjektív érzésektől a Biblia felé fordítanunk, annál is inkább, mert abból Istenünk féltő szeretete árad felénk.
A Szentírás az emberiség történetét gyengülő, romló, dekadens folyamatnak ábrázolja. Dániel könyvében az egyes korok (birodalmak) úgy követik egymást, mint az arany, az ezüst, a bronz és a vas. A vég (eszkaton) pedig úgy lepi majd meg az emberiséget, mint ami már értékét, szilárdságát, stabilitását elvesztett „vas és cserép keveréke”. Nabukodonozor álombeli szobrát egy kis kő ledönti gyenge lábáról. A könyv 7. fejezetében (Dániel látomása) a kinyilatkoztató Isten egy másik illusztrációt is ad: a negyedik birodalmat, a „vas-kort” egy olyan vadállat képével jellemzi, amely vas fogaival falánkul „eszik és emészt, a maradékot pedig eltapossa”. A fenevadnak „nagyokat szóló szája” van; „sokat szól a Felséges ellen”; „gyötri a Felséges szentjeit”; „arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt”. Jelenések könyve pedig a 4. vadállat képét új motívumokkal gazdagítja: a vadállaton egy parázna nő ül, aki a paráznaság italával bódítja el a népeket.
A biblikus történelemértelmezés igazságát nehéz az embernek belátni. Hiszen hatalmas tudományos technikai fejlődés folyamatában éljük meg életünket. Általában úgy gondoljuk, hogy mi jobb korban élünk, mint eleink. Hajlamosak vagyunk gyermekeink, unokáink jobb jövőjében való reménységünket a tudományos-technikai fejlődés mindenhatóságába vetni. A szellemi elit pedig megpróbálja az emberiség történetét a tökéletesedés útjának láttatni.
Minden kor korszellemének hátterében tehát az a közös téveszme húzódik meg, hogy az emberiség a fejlődés által képes úrrá lenni minden problémán. Ez a gondolkodásmód azonban szemben áll az Isten kijelentésével. Azt láthatjuk, hogy az egyes érák korszelleme csupán a szembenállás stratégiájában, eszközeiben és megnyilvánulásaiban különböznek.
Az Isten, teremtett világrendünket erkölcsi alapra helyezte. Képzeljük el, mi lenne akkor, ha -akár csak egyetlen órára is- felfüggesztenék a törvényt, és mindenki azt csinálhatna büntetlenül, amit akar? Meddig lenne fenntartható az emberi élet ilyen körülmények között? Az Ige azt jelenti ki, hogy az erkölcsi alap megrendült, ezért egyre értéktelenebbek az egymást követő korok, s válik egyre labilisabbá, törékenyebbé az élet maga is. De az egyes korok a maguk szólamaival, reklámjaival, propagandájával elfedik ezt a valóságot.
Vajon nem mutatja-e napjaink fogyasztói szemléletét a 4. vadállat, amely gyomorrontásig zabál, de a maradékot is sajnálja a nélkülözőktől? Inkább széttapossa azt, de másé nem lehet! Vajon nem az ünnepek megváltoztatását szenvedjük akkor, amikor a nonstop nyitva tartó bevásárló központok arra késztetik a tömegeket, hogy ne tegyenek különbséget munka és pihenőnap, hétköznap és az Úr napja között? Vajon nem a „törvény megváltoztatása”-e az, ha az erkölcs elve helyett a „verseny” (valójában: harc a koncért) elvét teszi az emberi egzisztencia alapjául? Vagy amikor a közösségi érdekeken gátlástalanul átgázoló egyéni érvényesülésre ösztönöz, szétzüllesztve ezzel családot, gazdaságot, nemzetet? Vajon nem szűkül-e az élettere a Felséges Krisztus népének, akár csak az un. „keresztény Európában” is?
Észre vesszük-e hogy korunk „vadállata” nemcsak megtűri, de szívesen hordozza a hátán a hamis spiritualitás paráznáját? Ez utóbbi gondolatot persze így is felvethetjük: a spirituális prostituált (pld. New Age) könnyedén üli meg elvadult világunkat. Keresztyénellenes bódító itala nincs-e felkínálva könyves boltokban, sajtóban, vagy akár még a Pax TV-ben is?
A Biblia képi ábrázolásai után álljon itt egy-egy verbálisan megfogalmazott korkép (kórkép) is Pál apostol tollából majd Jézus ajkáról:
„.() az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. (2Tim. 3:1-5)
„Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Mt.11-12)
Végezetül tegyünk fel még egy utolsó kérdést! Vajon megtalálja-e a „langyos”, az önmagával eltelt keresztyénség korunk materiális, szociális és spirituális kihívásai közepette az egyedül járható utat? Vissza tudja-e még fogadni „falai” közé azt az élő Jézus Krisztust, Aki már az „ajtó előtt áll és zörget”? Laodicea népe meghallod-e Őt?
