A hiteltelenséggel kompromisszumot kötni-kész korban hitelességről beszélni önmagában is kihívás. Különösen akkor, ha azt a Bibliával, közelebbről az Újszövetséggel kapcsolatban tesszük.
Az Újszövetség sokoldalú megközelítési lehetőségének lehet pozitív hozama, ugyanakkor veszélyt is rejt magában:
1) Lehet, sőt hasznos az Újszövetséget kortörténeti aspektusból vizsgálni, hiszen nagyon sok megbízható történeti adatot közöl. Ám az ilyen vizsgálat eredményei alapján a hitelességét kimondani vagy cáfolni helytelen, mivel az újszövetségi iratok összecsengően vallanak arról, hogy nem kortörténeti dokumentumok. Ez az aspektus elterelheti a lényegről a figyelmet.
2) Lehet az Újszövetséget szellemtörténeti vagy éppen vallástörténeti megközelítéssel vizsgálni, ám önvallomásában tiltakozik az ellen, hogy hitelesség vonatkozásában az ilyen vizsgálatok eredményei minősítsék. Vagyis az Újszövetség nem szellemtörténeti, vagy vallástörténeti dokumentum. Nem is filozófiai mű. Ez a megközelítés is elterelheti a lényegről a figyelmet.
3) Lehet az Újszövetséget lélektani szempontból vizsgálat alá vonni, hiszen az ember lelki működése vonatkozásában igen megbízható összefüggésekre mutat rá, ám az iratok összecsengő bizonyságtétele mutatja, hogy nem pszichológiai értekezés, és tiltakozik az ellen, hogy hitelességét ilyen megközelítéssel igazolják, vagy éppen cáfolják. Ez a megközelítés szintén elterelheti a lényegről a figyelmet.
4) Az Újszövetséget lehet különböző műfajú irodalmi művek gyűjteményének tekinteni, s irodalmi műként vizsgálni, de önvallomása szerint nem esztétikai alkotásnak értelmezi önmagát, és tiltakozik az ellen a kísérlet ellen, hogy hitelességét a benne található bölcsesség és esztétikum oldaláról igazolják, vagy éppen cáfolják. Talán mondani sem kell már, hogy ez a megközelítés is elterelheti a lényegről a figyelmet.
A fenti felsorolás természetesen nem a leltár igényével készült, csupán illusztráció. A sor folytatása helyett fontosabb rámutatni arra, hogy akik a fenti megközelítési lehetőségeket túlértékelik - éppen azáltal, hogy rajtuk keresztül kívánják vizsgálni az Újszövetség hitelességét - azok tévednek.
Mint ahogy téved az az ember, aki a méter-rúdról (etalonról) azt híreszteli, hogy nem hiteles, mert a súlya nem 1 kg. A rúd ettől a híreszteléstől nem jön zavarba, mert tudja, hogy neki kizárólag hosszúság mérés vonatkozásában kell a hitelesség próbáját engedni és kiállni. Azt engedi, és ki is állja.
Hasonlóképpen téved az az ember is, aki Ady Endre költői hitelességét kívánja aláásni annak híresztelésével, hogy a költő nem unokája Dózsa Györgynek (tehát hazug és megbízhatatlan ember). Ettől még Ady „Dózsa György unokája” c. verse nem süti le a szemét, mert tudja, hogy őt nem holmi geneológiai érdeklődés hívta életre, hanem a magyar nemzet iránti felelősség. Ady költői hitelességét nem kell félteni. Legalább is remélem, hogy annyira még nem tompult el az emberiség.
De vajon mi az az egyetlen dolog, aminek a mérésére az Újszövetség rendeltetett? Miben áll az ő etalon szerepe, hitelessége?
Vizsgálódásunk irányát rögtön kijelöli maga a „hitelesség” kifejezés, mégpedig azáltal, hogy tövében a „hit” szót találjuk. Annyit tehát már elöljáróban leszögezhetünk: a hitelesség kérdése a hittől és bizalomtól nem függetleníthető.
A lényeg megértése érdekében szeretném felhívni a figyelmet az Újszövetség sajátos hatására, mely kortól és kultúrától független. Bárhol és bármikor kézbe veszik, vagy akár csak beszélnek róla, az mindig és mindenhol állásfoglalásra, döntésre készteti az embert. E döntés szív állapotát jelzi, leplezi le, s ennek alapján megosztja, szétválasztja az embereket. Vagy mellette, vagy ellene. Éppen úgy, mint egykor Jézus csodái (szémeion=jel) Az Újszövetség tehát jelszerű irat. Az élő Isten, és a megdicsőült Krisztus cselekvő hatalmát és uralmát jelzi. Ez az uralom pontosan a szétválasztásban nyilvánul meg, s ez egyben utalás is a végső ítéletre és szétválasztásra (Mt. 25,31-46) Az Újszövetség Krisztus uralmának kézzelfogható jele e világban.
Az előbbiekből adódik, hogy az Újszövetség hitelességének kérdése - az ember döntésétől függően -mindig szubjektív. Ez a szubjektivitás azonban nem gyengesége az Írásnak, hanem olyan szükségszerűség, amely Istennek - az ember méltóságát respektáló - szeretetéből fakad, hiszen akarata ellenében senkit sem kényszerít. Megtaláltuk tehát azt az egyetlen megközelítési módot, amelyre nézve az Újszövetség felvállalja, sőt igényli az „etalon szerepet”, s alárendeli magát a hitelesség próbájának. Ez a megközelítési mód a hit. Az Újszövetség hitelességét csak hit által ragadhatjuk meg, mert ez a mű bátorító hitébresztésre és a hit „mérésére”, minősítésére rendeltetett.
Mivel a hit, (a tévhit vagy a hitetlenség is) szubjektív személyes valóság, ezért én nem vállalkozhatok többre, minthogy arról számoljak be, nekem miért hiteles.
Nekem azért hiteles, mert tapasztalom ígéreteinek beteljesülését. Számomra a 27 irat, minden műfaji, szerzői, nyelvi, kulturális különbözősége ellenére összecsengően azt ígéri, hogy a Krisztusban hívő ember, emberléte kiteljesedik. Identitás-harmóniába kerül, választ kap az élet végső kérdéseire, „megtalálja” önmagát. De mindez kizárólag Krisztusban valósul meg, hiszen minden Krisztusban, Krisztus által, Krisztusra nézve teremtetett (lásd Kol. 1,16). János evangéliuma ide vonatkozóan két fontos gondolatot hagyományoz:
- Jézus azért jött, hogy kiteljesedett és beteljesedett életünk legyen (lásd Ján. 10,10/b);
- aki Jézusból „táplálkozik” az soha nem lesz kielégítetlen (lásd Ján. 6,35)
Mivel saját életemre nézve ezek az ígéretek teljesülését tapasztalom, szeretném világgá kürtölni: Az Újszövetség HITELES. Olvassátok! Engedjétek, hogy megszólítson, lenyűgözzön! Átformálja az életeteket. Ezért az életnek beszéde. De csak akkor, ha nem „okoskodunk” felettébb.
