Mindhárom szinoptikus evangélium egybehangzóan tudósít arról, hogy Jézust az adó(fizetés) kérdésével tőrbe akarják csalni a farizeusok, a Heródes-pártiakkal szövetkezve. Jézus válasza mindhárom evangélium tanúsága szerint: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
Jézusnak a provokatív kérdésre adott válaszát illetően egy sztereotip értelmezés vált általánossá. Ez az értelmezés eddig jut el: Jézus itt a hatalom iránti lojalitást, törvénytiszteletet fejez ki: az adót meg kell fizetni!. Válaszában természetesen ez a gondolat is benne foglaltatik, hiszen a zsidó politikai-messianizmust és annak minden radikális megnyilvánulását elvetette. Ezzel a szembenállással sok ellenfelet szerzett magának, elsősorban a zelóta mozgalom soraiból és a radikális farizeusi körökből. Azonban mélyebbre kell ásnunk! Ez az értelmezés ugyanis hiányos. Jézus szavainak más hangsúlya is van: a hatalom kritikája. Ő ugyanis “leválasztja” a hatalomról azt, amit - a pénzérmék tanúsága szerint - a hatalom jogtalanul magának tulajdonított: az isteni tekintélyt és titulust. Válaszát így (is) kell értelmeznünk: a császárt megilleti ugyan az adó, de nem illeti meg az isteni méltóság! Vagy: a császárt csupán az adó illeti meg, de nem az isteni titulus! Mindezt persze olyan zseniálisan fogalmazta meg, hogy zsidó ellenfelei nem tudtak “fogást találni” rajta.
Azért, hogy egyrészt Jézus szavait jól értsük, másrészt pedig, hogy meg tudjuk ragadni azt érzést, amely egy zsidó emberben ébredt a pénzérmék szemlélése során, alább egy kigyűjtést közlök - Ethelbert Stauffer* Jesus – Geschicte und Gestalt című műve alapján - azokról a pénzérmékről, melyek Jézus korában Palesztinában forgalomban voltak.
A szeleukidák régi ezüstpénzei:
- Antiochus - „Theos Epiphanes” (nyilvánvaló Isten) felirattal;
- Demetrius - „Sotér” (üdvözítő) felirattal;
- Alexander Balas - „Euergetes” (áldásosztó) felirattal.
A birodalom hivatalos pénze a római dénár:
- Pompeius győzelmét örökítette meg Sion szüzének feje és Hirkanus főpap hódoló aktusának rajzával.
- Augusztus idejéből származik az a dénár, amelyik a császár képjelét ábrázolta a “kecskehalat”.
- Gaius Caesar trónutód tiszteletére, keleti hadjárata alkalmával külön dénárt verettek, amely Augusztus unokájának arcképét mutatta, és egy tömjénező kandelábert, amely a császár imádására szolgál.
- Tibérius adódénára a császárt, mint Augusztus isten és Lívia istennő imádatra méltó fiát ünnepelte.
Keleti pénzek:
- Antiochiai ezüstök, Kleopátra mellképével - „Kleopátra királynő, az új istennő” (Thea neottera) felirattal.
- Az ie. 37 gyászévre emlékeztetnek Sosius antiochiai helytartó rézpénzei, aki Antóniusz megbízására akkor foglalta el Jeruzsálemet Heródes számára. Az érme Antóniusz képét ábrázolja és egy győzelmi jelt két zsidó hadifogoly felett.
- Az antiochiai bronzpénzek Quinctilius Varus helytartó képével arra az emberre emlékeztettek, aki ie. 4-ben Sepporius népét eladta, és 2000 jeruzsálemi zsidót keresztre feszíttetett.
- Az arab karavánok által behozott ezüstpénzek Phraates parthus királyt és anyját, Musát ábrázolták. A király határozott anyjának képe mellett hangzatos címe olvasható „Musa királynő, az égi istennő” (Thea Urania).
- A birodalom keleti pénzverdéiből származó „ezüstöcskék” a hagyományos helyi pénznemekhez alkalmazkodtak: - (1) Tiberius drachmái Cesarea Cappadociából „Tiberius Caesar Augustus isten fia” címzéssel és az Argaios szent hegyén felmagasztalt Augustus egész figurájával; - (2) tyrusi didrachmák, amelyen Herakles feje és a sas látható; - (3) antiochiai tetradrachmák Augustus vagy Tiberius fejképével, hátlapjukon a hellenisztikus Zeus Nikephorossal.
- Heródes Philippusnak rézpénze Caesarea Philippiből. Az első oldala az uralkodó császár (előbb Augustus, azután Tiberius) arcképét mutatja, a császár nevével és ezzel a bővítéssel: „az imádatra méltó”, a hátlapon pedig a Caesarea Philippi-beli Augustus-kápolna. Minden érme dátumozott. Az első fennmaradt érme post 6. évből származik.
