A Magyar Kurír 2012. 10. 31-i web-es számában „Hogyan lesz a szeméttelepből virágzó falu, munkahely, iskola?” címen (tzs tollából) ajánlást tesz a Net for God TV honlapján megtekinthető Father Pedro "To the least of my brothers" Mt 25,40 című filmhez.

A film és az ajánlás pozitív összhatása ellenére sem tudok szótlanul elmenni egy teológiai észrevétel megtétele nélkül. Az ajánlásban ezt olvassuk:

Pedro atya „hívott magával madagaszkári fiatalokat, jelenleg 412 segítője van. Közülük sokan egész életüket odaadják: nem házasodnak, nincsenek saját gyerekeik, hogy ezekkel a gyerekekkel törődhessenek. „Nem adhatjuk magunkat félig” – mondja a filmben Pedro atya.

Ezekben a mondatokban kifejezetten római katolikus értékrend tükröződik, mivel - a XI. században kikristályosodott szentségtan alapján - a cölibátus magasabb erkölcsi eszményét hirdeti a házassággal szemben.

Ha ezt a szemléletet helyesnek fogadnánk el, Jézus missziói elképzelését dilettánsnak kellene tekintenünk. Ő ugyanis nem tesz különbséget. Tanítványai közé házas embereket is elhívott. Sőt a tanítványi sorban első helyre Pétert teszi (utalva ezzel Péternek az egyházban betöltött meghatározó szerepére). Márpedig Péter házas ember volt!*

Péter követi Jézus szemléletét, hiszen később saját missziós utjaira (más apostolokhoz hasonlóan) feleségét is magával vitte.* Nem osztja tehát azt a véleményt, hogy a keresztyén házastárs jelenléte „leértékeli” a szolgálatot.

De mi a helyzet Pállal? Pál apostol a házasságot a paráznaság elleni „orvosságként” értelmezi, és azoknak ajánlja, akik a jobbat, a szüzességet képtelenek vállalni. Ez a nézet azonban elhomályosítja azt a tényt, hogy a házasságnak méltósága van, mert „teremtési rend”- ként adta az Isten. A házasság nem a gyengék „vészkijárata”! A páli „degradálás” két forrásból táplálkozik: egyrészt az apostol sajátos helyzetéből /ti. a korai leírások szerint Pál külső megjelenése - finoman kifejezve - egyáltalán nem vonzotta a nőket/, másrészt az ősegyház lelkesült Krisztus-visszavárásából.

A 60-as években írt levelei alapján tudjuk, hogy Pál a korábbi, (50-es évekbeli) teológiáját már nem erőlteti. Az egyházszervezéssel megbízott tanítványainak, Timótheusnak és Titusznak nem hagyományozza tovább. Ezek a késői írások arról tesznek bizonyságot, hogy még a legnagyobb felelősséget igénylő tisztségeknél - presbiter, püspök, diakónus - sem követel cölibátust. A követelmény: legyenek „egyfeleségűek”, azaz nem újra-nősültek. A gyülekezeti tisztségre való alkalmasságot pedig az jelzi, hogyha valaki jól igazgatja a maga háznépét. A két követelmény összefügg, hiszen mostoha anyával nehéz jól igazgatni a családot.

Tehát a házasság helyes újszövetségi értékeléséhez az összes szerző és valamennyi irat elemzésével juthatunk, egyensúlyt képezve a páli dominanciával. (az Újszövetség 27 iratából 13 Pál apostoltól származik).

*”Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?” (1Kor. 9,5)