Hitkérdés

Amikor Mucus nénit megismertem, már hajlott hátú, ősz hajú néni volt. Szemei azonban fiatalosan és tisztán ragyogtak. Mucus néni karizmatikus vasárnapiskolai tanító volt, mégpedig a fogalom bibliai értelme szerint. Ő úgy tudta a megnyílt gyermekszívekbe szórni a „magot”, hogy azok a maguk idejében kikeltek, szárba szökkentek és kalászt hoztak. Keze alatt életre keltek a bibliai eseményeket megjelenítő flanel-képek, és az ott láthatók mindig összhangban voltak a verbális üzenettel, mintha csak egy belső titkos karmester vezényelné kezét és nyelvét. A konkrét bibliai események mellett megtanította azt is a gyermekeknek, hogy miként lehet azokat saját életükre, helyzetükre „aktualizálni”. Dávid és Góliát történeténél sem volt ez másképpen.

Mucus néni megtanította azt, hogy az emberi élet legdöntőbb erőtere az az antagonisztikus küzdelem, amely az Isten melletti erők és az istenellenes erők között zajlik egészen az emberi történelem végéig. Többről van szó, mint egy óriássá nőtt, harcedzett, erős bajnok és egy kicsi civil ember küzdelmének szenzációsan váratlan kimeneteléről. Dávid nem csak bátor, nemcsak ügyes ember, nemcsak jó stratéga, aki megtalálja a győzelmet biztosító „nem ortodox” fegyvert és harcmodort. Nemcsak határozott ember, aki véghez is viszi akaratát, még akkor is, ha mindenki más –még a barátai is- Saul kardjával és Saul páncéljába öltöztetve az „ortodox” taktikát javasolná. Dávidnál a szív a döntő. Őt elsősorban az zavarja, hogy az az öntelt alak ott túloldalon az élő Istent káromolja, és az Isten népét becsméreli. Dávid a hit, az Isten iránti rendíthetetlen bizalom embere, aki az antagonisztikus erőtérben tisztán lát.

A gyermekórák ideje elmúlt. Az akkori gyerekek ma már az unokáikkal játszanak. Mucus néni sincs már köztünk. De emléke feltesz egy komoly kérdést: vajon nem homályosodtak-e el  így idős korra  azok a tiszta szemek és tanítások? Kirajzolódik-e még az erőtér, amelyben erős szívvel kellene megélnünk az Isten melletti hűséget? Mert ha valaki támadja azt a dokumentumot, amely hitet tesz amellett, hogy a házasság egy férfi és egy nő teljes életközössége - az Isten teremtési rendje szerint - akkor voltaképpen  dezertőrré vált. És ha azok mellé sorakozik fel, akik az emberi élet kezdetét nem a fogamzásban deklarálják, akkor - a Teremtő Istennek az élet feletti hatalmát tagadva – valójában életellenes erők szövetségesévé lett.  Testvérem! Isten ehhez mit szól?

Dávid egy népet mentett meg. A maga módján az Alaptörvényünknek sincs más célja, mint egy kicsiny népnek jövőt biztosítani. Mert új Góliát is káromolja az Urat, gúnyolja és provokálja Istennek Jézus vérén megváltott népét. Jobban, mint a 3000 évvel ezelőtti. Hallod-e?

Az elhomályosult felnőtteknek (is) szól Jézus figyelmeztetése: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt. 18,3) Én még hozzá bátorkodom tenni: ha olyanok nem lesztek, mint Mucus néni óráin …..