Az Újszövetség Jézusról nem ad személyleírást. Keresztelő Jánosról igen. A zsidó polemika is hallgat e vonatkozásban. Valószínűleg azért, mert Jézus külső megjelenésében nem különbözött lényegesen kortársaitól és megfelelt a rabbik normáinak.
A rabbik meggyőződése, hogy Isten jelenléte csak magas, erős emberen tükröződhetett vissza. Lukács említi Jézus örvendetes növekedését, János pedig gyakori és gyors ünnepi útjait. Jn 8: 57 szerint Jézus negyvenes korúnak látszott. Ez azt jelenti, hogy a munkától erősen barázdált arca lehetett. A korabeli palesztin zsidó világosbarna bőrű, barna szemű (ritkábban kék), haja fekete. Vállig érő középen elválasztott hajat hordtak, olajjal megkenve. Az elhanyagolt hajat elítélték. Jézus sem szerette, még böjt idején sem (Lk 7:46; Mt 6:17). Szakállat (többnyire teljes szakállat) és bajuszt viseltek. A szakálltalan zsidót honfitársai megvetették. (A hellenisztikus keleten Nagy Sándor óta, nyugaton ante 200 és post 117 között nem viseltek szakállat. Ezt érmeleletek is bizonyítják.)
Jézus mindennapi nyelve az arám, galileai akcentussal. Pilátussal görögül beszélt és bizonyára a sepporisi légionáriusokkal ifjú korában meg tudta értetni magát latinul. Tudta olvasni a héber Bibliát és döntő pillanatokban idézte azt. Bizonyára a liturgiát is héberül mondta. Hangjának sajátságos csengése lehetett (Lk 4:22; Jn 7:37; 11:43; 20:16).
Ruházata nem feltűnő, sem puha, sem szegényes (Lk 7:25; Jn 19:23). Ujjatlan alsóruha övvel (Mk 6:8; Jn 19:23), a szokásos felső köntös (Lk 8:44), saru (Mk 1:7; 6:9), és vándorlásai közben bot. Egyetlen különlegesség, hogy alsóruhája varratlan volt, végig szövött, mint a főpap chitonja. Talán viselt a fején fehér kendőt egy zsinórral megerősítve, hátul vállmagasságig leengedve. Akkoriban sok galileai viselt az övében kardot (útszéli rablók és ragadozó állatok ellen), Jézus azonban nem. Szokástól eltérően erszényt sem hordott övében, a közös erszényt Júdás viselte.
