A Jelenések könyvének 20. fejezetében négy helyzetleírást (tudósítást) látunk, amelyek logikailag szorosan összefüggenek. Mintha négy „kameraállásból” szemlélnénk az egymással szemben álló erők állapotát a küzdelem záró szakaszában.
1) /1-3.v./ a lefegyverzett erők külső állapotát mutatja. Vezetőjüknek, Sátánnak semmilyen szabadsága, cselekvési lehetősége nincs. Ő a mélységben láncra van verve, serege holtan fekszik, temetetlenül. Nincs kit lázítson és félrevezessen, így létének értelmét vesztette. Szembesülnie kell a totális vereséggel. A szembesítés alaposságát mutatja a hosszú „időtartam” (ezer év) említése.
Jézusnak a kereszten aratott győzelme döntő jelentőségű, de a sátán teljes lefegyverzésről még nem beszélhetünk a jelen üdvtörténeti korszakban, hiszen „az ördög, mint ordító oroszlán még szerte járhat”, és romboló hatással van a világra.
2) /4-6.v./ A győztes táborról, a mennybe elragadtatott eklézsiáról tudósít. Jellemző rájuk a rendíthetetlen hűség Istenhez. Ők az első feltámadás részesei, akik a mennybe ragadtattak el, ők a boldogok, akiknek nem lesz részük a második halálban. Nekik uralkodói státusz adatott ítélkezési joggal. Mondhatjuk így is: úri (azaz nem szolgai) közösségben vannak. Ezt úgy érthetjük, hogy Jézus Krisztus a maga dicsőségéből részesíti őket.
A jelenet helyszíne a menny. Az un. „ezer éves királyság” nem földi szerveződés. A hatalmat az eklézsiával kiegészült mennyei világ gyakorolja, de hatásköre kiterjed földre. A szélesebb szövegösszefüggés alapján egy totális győzelmet aratott „vezérkari” közösségnek képzelhető el, amelyben egyrészt a történelem mozgatórugói, a Krisztus és Sátán közötti küzdelem teljes spektruma, a győzelmi stratégia részletei kerülnek terítékre olyan szempontok alapján és olyan mélyrehatóan, amelyek a földi ember szemei elől nagyrészt rejtve vannak. Másfelől pedig ez a mennyei testület dönt a lefegyverzett ellenséges erők sorsáról.
3) /7-9.v./ A bukott erők belső világába, lelkületébe, gondolkodásmódjába, jellemébe és szándékába kapunk betekintést. A feltárulkozó képek azt hivatottak illusztrálni, hogy Sátán semmit nem okult a Krisztustól elszenvedett vereségéből, lefegyverzéséből, a „hadifogsága” alatt. Beismerésre és elismerésre képtelen. A maga „igazságában”, a gonoszságban, az Isten és Isten népe elleni gyűlöletben a végsőkig megátalkodottan kitart. Ha csak egy rövid időre szabad kezet kapna, ha újra rendelkezne emberi eszközökkel (feltámasztott gonoszok), ugyanazt tenné, mint korábban. Jogosan születik meg mennyei testületben az ítélet: Sátánnak és táborának kiiktatása az új világ életéből vitathatatlanul szükséges és igazságos.
4) /10-15.v./ A képsorok azt jelentik ki, hogy a helyes döntést tett követi, az ítélet végrehajtásra kerül. Az istenellenes erők (szellemi és emberi erők egyaránt) megsemmisíttetnek a mennyei „testület” döntése, mintegy a „hadbíróság” ítélete nyomán. Ez a második halál.
