HTML

Hitkérdés

Lázár Attila vagyok. Ez a blog a keresztény élet elméleti és gyakorlati kérdéseiről szól. Remélem Isten megáld ezen keresztül sokakat.

Friss topikok

Linkblog

Kemény beszéd karanténról

2020.04.21. 17:28 :: Lázár Attila

„Jaj nektek … , mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem hagyjátok bejutni, akik bemennének!” (Mt. 23,13). 

Máté evangéliumának 23. fejezete Jézusnak a farizeusokhoz intézett feddő beszédét tartalmazza. Mi ad okot Jézusnak arra, hogy ezt a kemény beszédet elmondja? Mi a probléma a farizeusokkal? A farizeusok (vallási) mentalitásukkal, magatartásukkal, lelkületükkel elzárják az Isten felé vezető utat az egyszerű tömeg előtt, bezárják a kaput. „Útonállókról”, „eltorlaszolókról”, „kapubezárókról” van tehát szó. Sokakat tisztátalanoknak tartottak, olyan fertőző betegnek ítéltek spirituális értelemben, akiktől el kell határolódni, akiket életfogytiglan karanténba kell zárni. Meggyőződésük volt, hogy ezzel "istentiszteletet" végeznek. Istent - mivel Ő szent - az "elhatárolódás Istenének" képzelték el.

Jézus földi szolgálatát jórészt abban lehet összegezni, hogy az ilyen életfogytiglan tartó "karantén" kapuját kinyitotta, és kiszólította az embereket elzártságukból, a farizeusok által rájuk sütött hamis diagnózisból táplálkozó karantén-életérzésből. Egy szép képes beszéddel is erről a küldetéséről vall: Ő maga a "nyitott ajtó", aki megszakítja a zárt (beszegelt) karámot, hogy a bezártságra kárhoztatott nyáj rajta keresztül kijuthasson a természetes életterére, a legelőre. Jézus azért jött, hogy az "elhatárolódás Istene" hamis farizeusi képét leleplezze, és a "nyitott kapuk Istene" képét hirdesse meg. 

Alapigénk megszólít minket, keresztyéneket is. Felteszi a kérdést: megnyilvánulásaimmal - Jézussal összhangban - kaput nyitok, vagy - a farizeusokkal egyet értve - kaput zárok mások előtt? Mert a farizeusi kegyességtípus fellelhető az egyházban is. Ha egy keresztyén ember - legyen az akármilyen tekintélyes vezető is - azt gondolja vagy állítja magáról, hogy benne soha nincs és nem is lesz farizeusi késztetés, az hazudik. Igénk tehát a magunkban ébredő keresztyén képmutatás felismerésének és a késztetések legyőzésének fontosságára hív fel. 

A koronavírus járvány miatt előállt szükséghelyzet mindannyiunknak lélektani tapasztalatot nyújt. Mindannyian érezzük, rossz dolog karanténban elkülönítve lenni! Rossz dolog izoláltan élni. Mindannyiunknak ismerős tapasztalattá lett a „bezárt kapu”. A minket bezáró, másoktól elzáró kapukra gondolok. Most átérezhetjük, ha ez a szükséghelyzet véglegessé válna, mivé lenne az élet: sehova nem megyünk, és senki nem jön hozzánk. Helyzetünk tehát taníthat a közösségek, a személyes kapcsolatok megbecsülésére, a nyitott kapuk áldásaira, a kapunyitás szükségességére. Körülményeink segítenek abban, hogy mélyebben megértsük Jézus lelkületét és keresztyéni felelősségünket: Kinyithatunk kapukat kereső emberek előtt az Isten országa felé vezető útjukon, de karanténba is helyezhetünk embereket az Isten-kereső útról letérítve. 

A karantén izolálja az embereket, akadályt gördít a közösséggyakorlás elé. Ilyen természetű a "világ csalárd szellemének" törekvése is: az identitás megzavarásával felbontja a nemzeti kohéziót, a családi közösség összetartó erejét, a generációk kapcsolatát, a házassági kötelék szilárdságát, az egyén belső egyensúlyát (pld. nemi aberráció). Helyette egy hamis közösségtudatot erősít (Pld. Facebook). És mi keresztyének is kezdjük elhinni, hogy személyes jelenlét nélkül is lehet közösséget alkotni. El ne higgyük, hogy az emberi fejlődés útja: a bezárt ajtók mögé bezúduló feldolgozhatatlan információáradat és kommentdömping. 

Amikor közösségről teszek említést, nem kizárólag gyülekezeti keretre gondolok. Egyetlen keresztyén ember sincs ugyanis, aki kizárólag a gyülekezeti közösségen belül, ugyanakkor minden egyéb közösség keretein kívül tudna létezni ebben a földi életben. S hogy ez így van, az Isten teremtői akarata.

Nagyszerű ígéret, hogy a helyreállított teremtésben nem lesz elkülönítés, nem lesz izoláció, mert minden kapu mindig nyitva lesz. Mindenki ki-be járhat. „Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá. () Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig ott nem lesz” (Jel 21:10.25). Egy kapu azonban hiányozni fog: a templom kapuja. Mert "az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma" (Jel 21,22). És az élet nem hasad szét szakrális és profán részre. Mert Isten a „nyitott kapuk Istene”! Higgyünk Benne, higgyünk Jézusnak!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hitkerdes.blog.hu/api/trackback/id/tr5015629172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bandi bácsi 2020.09.18. 17:19:22

Kedves Attila,

„Alapigénk megszólít minket, keresztyéneket is. Felteszi a kérdést: megnyilvánulásaimmal - Jézussal összhangban - kaput nyitok, vagy - a farizeusokkal egyet értve - kaput zárok mások előtt?”

Nagyon fontos gyakorlati kérdésnek tartom ezen a téren az önvizsgálatot. A jellememmel, cselekedeteimmel és beszédemmel vajon kaput nyitok vagy zárok?
Talán érdemes lenne ebben a témában további cikket/blogot írnod!

A cikk kapcsán az alábbiak fogalmazódtak meg bennem a farizeusi lelkület elkerülése érdekében:
• Vizsgáljuk meg azt, hogy miben hiszünk valójában.
Szólítsuk meg bizalommal az Urat, ha valami nem tiszta vagy nem értjük/hisszük, és kutakodjuk az igazságot!
• Embertársainknak leginkább olyan dolgokról beszéljünk, melyek a saját életünkben már gyakorlattá vált, hiszen erről tudunk igazán hitelesen beszélni
• Ne vegyünk át vallásos szokásokat, gyakorlatot, divatokat, legalábbis a nélkül ne, hogy az ige alapján személyes meggyőződésünk ne lenne róla!
•Éljünk átlátszóan/transzparensen . Ez tökéletesen nem fog menni, azonban ne legyen nagy különbség a hétköznapi viselkedésünk, beszédünk és a „gyülekezeti” között. (az efajta skizofrénia a személyes lelki egészségnek sem tesz jót)
•Ne terheljünk másokat, mások lelkiismeretét olyan szabályokkal, melyekről mi sem vagyunk 120%-ban meggyőződve, és melyek szerint mi sem élünk.
• Ha kell, merjünk gyengék (és őszinték) lenni. Ne kívánjuk feltétel nélkül mások elismerését, ne akarjunk erkölcsileg tökéletesnek tűnni.

Legutóbbi nagybevásárláskor "gerenda eltávolító" csipeszt kerestem a Tesco-ban de sajnos nem találtam. Talán azért nem sikerült meglelni a polcon, mert gerenda fedte a szememet. :-)

Hogyan jöhet rá az ember, hogy a farizeusi kegyességtípus jellemzi-e őt, vagy netán e felé sodródik?

Hogyan lehet a farizeusi szellemiség ellen küzdeni egy keresztény közösségben?

szeretettel,
Tarlós András

Lázár Attila 2020.09.18. 20:51:30

@Bandi bácsi: Kedves András! Hozzászólásodban igen komoly kérdéseket fogalmaztál meg. Az egyéni élet síkján is és a közösségi élet síkján felelősségteljes gondolkodásról árulkodnak mondataid. A pontokba szedett javaslataid pedig szinte teljes arzenált jelentenek a nemes küzdelemben. Javaslatodat megszívlelve tervezem tovább vinni a témát a közeljövőben, az utolsó két mondatodban feltett kérdések nyomvonalán.

Szeretettel és köszönettel:
L. Attila
süti beállítások módosítása