Tapasztalatom szerint sok keresztyén érzi úgy, hogy keveset tesz az Úr ügyéért. Ez az érzés kifejezheti a realitást, ám sokszor a hamis bűntudatból eredő önvád hangja. Kedves Testvérem! Hamis bűntudatod, indokolatlan önvádad ne legyen! Jézus nemcsak a régi életünk (bűn)terhét vitte fel a fára, hanem a tanulandó új életben járás erőtlenségeit is. Részben ebből a kegyelemből ered az az erőteljes vonzás, amely miatt sűrűn vágyik Isten közelébe minden érett keresztyén. Hogy Jézus szemléletmódja mennyire nem teljesítmény-orientált, az látható a Jóságos szőlősgazda példázatából is. A kérdés alapvetően nem az, hogy eleget teljesítünk-e vagy sem, hanem az, hogy életünk centrumában Jézus Krisztus van-e, vagy valaki, valami más.
De mit jelent az, hogy Krisztus a centrumban van? Életútunkon számtalan hatás ér bennünket a külvilág felől. Többek között a menny világa felől is. A sokféle „hang”, sokféle forrásból jövő benyomás, gondolat keresztezi egymást a tudatunkban. Ezek között kell felismernünk, melyik, milyen forrásból jön felénk. A megtérés során tapasztaljuk meg először a menny hatásának jellegét. Ez abban az életkorban történik meg, amikor már a világ dolgainak miértjein gondolkodik az ember. E téren a keresztény családban felnövő gyerekek sem kivételek. Ők ugyan sok ismeretet, történetet megtanulhatnak otthon és a bibliaórán, de az ismeret nem azonos a menny, a Szentlélek hatásának jellegével. Csak amikor az a kérdés kezdi el foglalkoztatni őket, hogy mi az igazság, akkor kezd el a sok benyomás, hatás között tudatosan szelektálni, elgondolkodni, melyik milyen forrásból jöhet.
Az Evangélium örömüzenete abban az igazságban ragadható meg, hogy életünk rövid és hosszútávú kifutása a hitünk által dől el. Ez a hit olyan bizalom, amely számára Jézus Krisztus személye nemcsak megkerülhetetlen tényező, hanem kifejezetten „célpont”, vagy még inkább támpont. Igaznak fogadom-e el és komolyan veszem-e, amit Jézus Krisztus kijelentett szóban és tettben, vagy viszonylagos érték csupán mindez a számomra a korszellem nyomása alatt, vagy vágyaim teljesülésére irányuló „sok, hosszú várakozás” miatt?
Soha nem szabad megengedni magamnak, hogy emberek jelöljenek ki számomra lelki-szellemi normát! Ehelyett a Szentlélek hangját fontos meghallani. Mert a menny értékrendje legtöbbször egészen más, mint az embereké: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom a mennyei Atyám előtt”. Kiről van itt szó? Ki ígéri ezt? A Jóisten? A Gondviselés? A Fentiek? A Sors? Nem, nem! Jézus Krisztus mondja ezt, akinek a neve minden név felett való, és aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia.
A cselekedeteink, munkánk, szolgálatunk állandó, személyes „reformációra” szorulnak. Ha valamit Isten kér tőlünk, ne halogassuk megtenni. De fontos, hogy megtudjuk: vajon tényleg Isten kéri-e tőlünk azt és úgy, amit és ahogy gondoljuk, vagy csupán emberi elvárásoknak akarunk eleget tenni. Ennek tisztázására is a legjobb iránytű a Szentírás. Ezért fontos olvasni és megbeszélni.
